Emlékszem, verőfényes szombat reggel volt, barátnőmnél reggeliztünk, közben pörgettem az egyik közösségi oldalt. Ekkor figyeltem fel egy hirdetésre, ahol Java szoftverfejlesztő képzést ajánlottak. Végzettségemet tekintve mérnök-informatikus vagyok, de eddig a műszaki tervezéssel és kivitelezéssel foglalkoztam. Gondoltam, ez a szoftverfejlesztő képzés jó lehetőség lenne, hogy a programozói pályán folytassam karrierem építését, ezért ráböktem a hirdetésre és már a jelentkezési lapot töltöttem. A visszajelző email után jött a kompetencia teszt, a felkészítő anyagok, és pár hét múlva már egy személyes interjún ültem. Be kell vallanom: féltem. Kis idő után viszont már oldott hangulatban beszélgettünk a mentorokkal, nem akartak megenni, szimplán csak érdeklődtek, miért jelentkeztem hozzájuk. Ezután már nagyon jól éreztem magam, mosolyogva mentem haza.

Egy pénteki nap reggeli után jött a hívás, hogy felvettek a szoftverfejlesztő képzésre. Nagyon örültem, fülig ért a szám és tudtam, ezzel a lépéssel egy új szakasz indul az életemben. Kemény három hónap lesz, de a végére piacképes elméleti és gyakorlati tudással gazdagodom, amit kamatoztathatok a rohamosan fejlődő informatikai álláspiacon. A tanfolyam végén pedig segítenek a hallgatóknak munkába állni a partnercégek között. Kell ennél több? Nem. 😊

A szoftverfejlesztő képzés indulása óta eltelt idő szinte csak hasznosan telt el. Rá kellett jönnöm, hogy egy feladatra nem mindig az én megoldásom a legjobb és leggyorsabb. Több szoftverfejlesztési szemléletet is tanultam ebben a pár hétben. Ezek között van a tesztvezérelt fejlesztés (Test-Driven Development, azaz TDD). Először írunk egy tesztet, amin a még működésképtelen programunk megbukik! A bukás után jöhet a megoldás kivitelezése, ezután a teszt újbóli futtatása és abszolválása. Néhány példa után már kikristályosodott, hogy ez nem olyan rossz dolog: a tesztek segítségével kipróbálhatom, hogy a programom a megfelelő bemenetekre az elvárt eredményt adja-e.

Megtanultam azt is, hogy a nagyobb feladatokat apróbb részfeladatokra bontsam. A kínai nagy fal is egy tégla lerakásából indult, tehát minden nagyobb feladatot érdemes apróbbakra bontani az átláthatóság miatt. Az első pár hétben ez még nem volt annyira fontos, de amikor a rendszerünk már több funkciót tud, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy minden funkció egy külön modul legyen a programunkban.

Sokan azt gondolják erről a szakmáról, hogy ha a technológiai háttér megvan, onnan már sima az út – de tévednek. A személyes készségek is éppolyan fontosak, mint a többi. Minden nap fejlesztjük ezeket a készségeket különböző játékok, fejtörők segítségével. Sokkal kommunikatívabb lettem a szoftverfejlesztő képzés indulása óta, mivel minden nap csapatban dolgozunk, így elengedhetetlen az egyeztetés a hallgatótársakkal és mentorokkal.

Van egy olyan mondás, hogy annak az 5 embernek az átlaga vagy, akikkel a legtöbb idődet töltöd. Amikor 18 hallgatótársad motiváltan és mosolyogva jön be reggel, akkor egyszerűen annyi energiát kapsz tőlük, hogy minden kételyed és fáradtságod eltűnik! Ez a hozzáállás a mentorokra is igaz. A légkör családias, mindenki különböző területről jött, de a cél azonos.

A csapattagokkal egymást motiváljuk. Ha valamit nem tud az egyik, abban segít a másik és fordítva – együtt sokkal könnyebb a munka és az idő csak repül. A napi feladatok életszerűek, akár egy cégtől is jöhettek volna. Minden nap más megoldásokat kell találnunk, ez változatossá teszi a szoftverfejlesztő képzést. Ugyanakkor a fejlődés is folyamatos: minden nap egyre jobb vagyok.